India sok mindenre tanít, például csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani. Tudatosan hallgatni elég nehéz, akkor amikor sok az inger, kilépsz a komfortzónádból, csípőből mindenhez lenne hozzáfűzni valód.
Aztán megvizsgálod magad, hogy mi milyen gondolatokat, érzéseket, tetteket vált ki belőled, mit érdemes ebből megosztani másokkal, ki érdemes rá, hogy megoszd vele, kell-e egyáltalán megosztani. Rájössz végül hogy azokról érdemes beszélni, ami önön magad számára értékes, ami fejlődésedhez vagy elégedett, boldog életedhez, biztonságodhoz szükséges vagy ami mások életéhez nyújt segítő kezet.
“A csend lehetőség arra, hogy meghalljuk önmagunkat. Ez egy lehetőség a hullám számára, hogy meghallja az óceán szavát.” (Szvámi Véda)
Indiában a nyugalmat és csendet nem úgy érzékeled, hogy nincs semmilyen hanghatás körülötted. Itt nagy a zaj, éjjel-nappal valami szól. Dudálás, hangos szó, generátorok zaja stb. Itt a nyugalom és csend az emberekben van, ami hatással van a környezetre. Könnyű a csendet egy csendes környezetben megteremteni, kihívás a hangosban, de sokkal mélyebb, belső csend és nyugalom érhető el ha ingerek vesznek körül és ezt zárod ki. Meditációk alapja 
