Újra tanulásra adtam a fejem.
Amikor az ember elindul felfedezni azt, hogy ki is Ő valójában, amikor keresi helyét a világban, amikor megismeri saját magát, tudatosítja, hogy mi jó és mi nem az életében, amikor rájön mit tud tenni azért, hogy jól érezze magát a bőrében egyszer csak megjönnek a lehetőségek is.
Immáron 10 éves a kapcsolatom a jógával. Elgondolkodtam rajta mi vagy ki insprirált, mi vitt erre az útra. Guruk és megvilágosodott tanítók írásait, jótanácsait sokszor olvassuk, hallgatjuk, de én magamon azt tapasztaltam, hogy jobban inspirálnak a hétköznapi emberek tapasztalatai, olyanok mint mi, akik hasonló élményelet élnek meg a jógával kapcsolatban is. Szeretem hallgatni, hogyan transzformálta őket át a jóga honnan indultak és hol tartanak most. Nem egyik napról a másikra, befektetett energia nélkül, hanem évek alatt, napról napra picit fejlődve a gyakorlással.
10 éve csak azért mentem el jógázni, hogy ha valaki megkérdezi mit sportolsz, mondhassak valamit. Ciki volt, hogy nem sportolok semmit. Persze nem akartam belehalni a mozgásba, gondoltam egy ilyen nyugis testmozgás tök jó lesz, nem fogom kiköpni a tüdőmet. 🙂 Pár évig ezekkel a gondolatokkal megtanultam az alap ászanákat, egy-két filózofikus gondolatot is megismertem, de elkezdett unalmassá válni számomra. Abbahagytam. Újrakezdetm. Abbahagytam. Kerestem magamban, hogy miért hagyom én ezt állandóan abba. Másfél év kihagyás után újrakezdtem egy új helyen. Első alkalommal majdnem elbőgtem magam. Nem ment, fájt, merev voltam. Közben végig azt hajtogattam magamban, hogy én ide nem jövök többet. Következő héten újra elmentem. Hogy miért? Mai napig nem tudok rá konkrét választ adni, de a sok fájdalom után valahogy azt éreztem, hogy itt megengedhetem magamnak, hogy fájjon. Biztonságban és jól éreztem magam. Hétről hétre jobban mentek az ászanák. Aztán jöttek a nyári jógatáborok. Egy nap 5 óra intenzív jógagyakorlás. 3 nap után elértem a lábujjamat nyujtott lábbal. Majdnem elsírtam magam örömömben. Ennek már 4 éve. Minden akkor beletett munka saját testembe átalakította gondolkodásomat is magamról. Mi ez ha nem önismeret. Rettentő hálás vagyok jógatanáraimnak, hogy megmutatták a jóga, a mozgás által mi is van bennem.
Mert a jóga is egy zseniális eszköz önismeretünk feljesztéséhez. Minden ászana és a hozzá tartozó energiák, a testen keresztüli érzetek és érzelmek tudatosítása, a légzés által nyujtott tudatalatti élménye elvisz egy olyan állapotba, amely lehetőséget ad arra, hogy legalább a gyakorlás idejére megszabaduljunk az anyagi világhoz való kötöttségtől, hogy uralmat nyerjünk magunk felett. Testi gyakorlatokon keresztül ez egy óriási szellemi tréning is. Segít átélni érzelmeinket és átalakítani azt. Saját élményem egy 20 perces mellkasnyitás során és egy …… ászana során a testi fájdalmaim olyan dühöt váltottak ki bennem, hogy legszívesebben bemostam volna egyet jógaoktatómnak. Ez a tapasztalás, miután tudatosítottam magamban a fájdalom megélését, mikor, hol, mit engedtem meg magamnak ha fájdalom ért, rájöttem, hogy gyermek korom óta nem engedtem meg magamnak, hogy valami fájjon. Elfojtottam a fájdalom érzését is. Megtanultam, hogy megengedhetem magamnak, hogy fájjon. (Természetesen, ez a fájdalom megengedéséhez vezető út egy szelete csak).
Most elkezdtem egy egy éves tradicionális jógaoktató képzést indiai jógamester bevonásával és tervezem a jógaterapeuta oktatás elkezdését is mindazért, hogy professzionális módon tudjam átadni azokat az ismereteket, amelyet én is megtapasztalok és hiszem, hogy egy coaching ülést kiegészítve segíthet a hozzám fordulóknak. Célom megtanulni lemondani ösztönös és érzelmi történéseinkről; megélni az érzelmeinket és átalakítani; elfogadást, toleranciát, alázatot tanulni. Átélni a növekedést, ami belülről fakad, egy dologra fókuszálni. Adakozni, itt és mostban lenni, türelemmel lenni és beleengedni magunkat a változásba.
Hamarosan ilyen értékek mentén szeretnék jógaoktatással foglalkozni.
