Indiába utazni kell egy csipet vagányság, belevalóság, még akkor is, ha ez utazás előtt nem fogalmazódik meg az emberben. Azt gondolom, hogy ez lehet az első dolog, ami felhozható a tudatalattiból, tudatos gondolatok szintjére. Igen, vagány és bevállalós vagyok, hogy Indiába jöttem.
Lassan véget ér indiai utam. Ha megkérdezitek, mit viszek magammal az egyik legfontosabb, hogy átformálja a gondolataimat, mint a fenti példa.
India türelmet tanít, itt eltervezel valamit, egy perc múlva újra kell tervezni. Minden a mostban történik, az alapelv hozzá a ne árts – Ahimsza elve.
India a végletek országa. Turistaként megtapasztalhatod a szívből jövő szeretetet, az önzetlen szolgálatot azoktól, akik követik a karma törvényeit és azt is, amikor csak csak a pénzed kell. Ez otthon is igaz sok esetben, de itt több az önzetlen szolgálat, a hit és szeretet energiája. Ha éhes vagy bárkitől kapsz ételt, akkor is ha iphone van a kezedben és megteheted hogy ételt vegyél, de épp nem tudsz venni. Elgondolkodtató, hogy mit tehetsz meg és mire vagy képes most…
Az indiai emberekben nagyon erős a hit és mint tudjuk ez a hosszú élet egyik alappillére. A vallásban a hitrendszerek különbözhetnek, de a tiszta élet alapjait követik, hogy megszabaduljanak az újraszületéstől. Ez az alapja és mozgatórugója Indiának.
Az internet elterjedésével az indiaiak számára is láthatóvá vált a nyugat. Számukra ez lenne a vágyott szabadság. Indiai Európába vágyik, az európai meg Indiába. Egy európai, fehérbőrű turista hollywoodi sztárnak érezheti itt magát, úton útfélen fotót szeretnének veled. Rengeteg indiai telefonján mosolygok már vissza. Nem kicsit növeli az ember önbizalmát, fontosságát az életben. A másik a mosoly, folyton mosolyognak.
A szülő-gyermek kapcsolat nagyon erős. Minden reggel, amikor a gyerek felébred, odamegy a szüleihez, megérinti a lábát, ami a legnagyobb tisztelet jele, a szülő pedig megérinti a fejét és áldást ad a napra. 
Mindenre van idő. Indiaiak nem a pontosság hívei, épp azért mert minden a jelenben történik, alakul, mégis áramlik minden.
Amit igyekszem elvinni magammal az az áralmás, amiben nincsenek blokkok és akadályok. Hatalmas a tömeg. A közlekedésben, akár járművel, akár gyalog csak úgy tudsz előre haladni ha figyelsz a másikra. Indiában nem magadat tolod előre, hanem haladsz előre azáltal, hogy figyeled a másikat.
India meg akarja osztani a tudását, nem irigy arra amit tud. Nem ítélkeznek, hanem csak közlik amit látnak, hallanak, érzékelnek, gondolnak. Ezt nekem otthon képzés formájában tanulnom kellett a coach munkámhoz, itt pedig alapból így működik. Azt gondolom minden indiai egy terapeuta is.
Munkához való hozzáállásuk: az ayurvéda központban dolgozó szakács elmesélte, hogy Ő minden nap dolgozik, hétfőtől vasárnapig az év minden napján. Egy évben, egyben egy hónap szabadsága van. De ezt Ő nagyon szereti és tényleg csillogó szemmel mondja ezt, elhiszed neki, főként amikor a főztjét eszed és tudod, hogy ezt csak szeretettel lehet ilyen finomra csinálni. Nem azért mondja, hogy jó színben tüntesse fel magát és sajnálni kelljen bármiért is. Így nevelték. Hogy ez jó vagy sem európai szemüveggel nézve más lehet, én most csak másnak mondanám, kritika és ítéletmentesen.
És az ételek. Fantasztikus és gyógyító. Lehet szeretni és nem szeretni, én a szeretem tábort erősítem. Indiában az első gyógyszered a fűszered, a patikád a konyhád. Minden háztartásban saját sójuk van, amit a család számára gyógyító fűszerekkel kevernek, így nem is kérnek kölcsön a szomszédtól
Sok-sok gondolat húzódik még meg a fenti tapasztalások mögött és még rengeteg van. Lehet boncolgatni, elemezni még vallásfilozófiai, társadalmi, szociális, pszichológiai, politikai, történelmi aspektusokból is, hogy mi miért történik, de azt gondolom a változás első lépése a tapasztalás és azok hatása ránk nézve. Kellő nyitottsággal beleengedhetjük magunkat az élet áramlásába, tapasztalunk, érzünk, tudatosítunk és döntést hozzunk, mérlegelve, hogy milyen hatást vált ki másokban, hogy szükségünk van e rá vagy sem. És tudom, hogy vannak rossz, ártó emberek, cselekedetek, nem minden csak a jóról szól, nem fekete és fehér illetve nem egy idealizált képet akarok róla festeni, én szerencsére nem találkoztam a sötét oldallal.
Namaste India! Hálás vagyok, hogy megismerhettelek! 
,
,““Indiában minden igaz és az ellenkezője is!””Baktai Ádám
